- A KAPU TÖRTÉNETE
Egy ilyen kóborlás közben történt, hogy útjuk London egy forgalmas negyedének valami mellékutcájába vitte őket. Az utca keskeny, és mint mondani szokás, nyugalmas volt, de hétköznapokon nyüzsgő élet folyt ott. Úgy látszott, a lakóinak mind jó sora lehet, de versengve remélik, hogy még jobb is lesz, s a nyereségük fölöslegét cifraságra költik. Úgy, hogy az egész utcán végig hívogató külsővel húzódtak a kirakatok, mint megannyi mosolygós boltosné. Még vasárnap is, mikor az utca eltakarta legtarkább szépségeit, és kicsiny a forgalom, – úgy ragyogott szennyes környezetében, mint erdőben a tűz; és frissen mázolt spalettáival, fényes rézkilincseivel, általános tisztaságával és vidám kedvével azonnal megfogta és gyönyörködtette a járókelő szemét.
Két kapuval túl az egyik sarkon, kelet felé a baloldalon, a házak vonalát megtörte egy udvar bejárata; s éppen ezen a ponton egy sötét háztömb tolta elé ormát az utca fölött. Egyemeletes ház volt; ablak nem látszott rajta, csak egy kapu a földszinten és színehagyott falu vak homlokzat az emeleten; a ház képe régi elhanyagoltság szennyes nyomait mutatta. Kapuja, mely sem csengettyűvel, sem kopogtatóval nem volt felszerelve, felpattogzott és mocskos volt. Csavargók húzódtak meg a fülkében, és gyufát gyújtottak a deszkákon; gyerekek játszóhelye volt a lépcső; iskolásfiúk a szegélyen próbálták ki zsebkésüket, és emberemlékezet óta senki sem jelent meg; hogy elkergesse ezeket a hívatlan vendégeket, vagy helyrehozza pusztításukat.
- LANYON DOKTOR ELBESZÉLÉSE
E levél olvastára bizonyosnak tartottam, hogy kollégám megőrült; de addig is, míg ez minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, kötelességem úgy cselekedni, ahogy kívánta. Minél kevésbé értem ezt a zűrzavaros írást, annál kevésbé van módom megítélni fontosságát; s egy ilyen módon megfogalmazott kérést súlyos felelősség nélkül nem lehetett félrevetni. Így hát felugrottam az asztaltól, bérkocsiba ültem, és egyenesen Jekyll házához hajtattam. A komornyik várta érkezésemet; ugyanazzal a postával, amelyikkel én, ő is megkapta ajánlott levélben az utasításokat, és tüstént el is küldött lakatosért és ácsért. A mesteremberek meg is jöttek, mialatt még egymással beszéltünk, s együtt indultunk néhai Denman doktor boncolóterme felé, ahonnét (mint ön bizonyára tudja) igen kényelmesen lehet bejutni Jekyll magán-dolgozószobájába. Az ajtó nagyon erős volt, a zár kitűnő; az ács bevallotta, hogy sok gondot okozna, és nagy rongálásra lenne szükség, ha erőszakkal kellene betörni; a lakatos meg közel járt a kétségbeeséshez. De ez az utóbbi ügyes fickó volt, és két órai munka után kinyílt az ajtó. Az E-betűs szekrény nem volt bezárva; kihúztam a fiókot, megtömködtem szalmával, vászonba burkoltam, és hazavittem a Cavendish Square-re.
Itt aztán vizsgálgatni kezdtem a tartalmát. A porok elég csinosan voltak csomagolva, de nem gyógyáru-nagykereskedések gondosságával; nyilvánvaló volt, hogy Jekyll saját készítménye valamennyi, s mikor egy tasakot felbontottam, egyszerű, kristályos fehér sónak látszó keveréket találtam benne. Az üvegcse, amelyre ezután irányult a figyelmem, körülbelül félig volt tele holmi vérvörös folyadékkal, mely erősen izgatta a szaglóérzékeket, és úgy tetszett nekem, hogy foszfort és illanó étert tartalmaz. Többi alkotóelemét találgatni sem tudtam. A füzet közönséges jegyzőkönyvecske volt, és alig tartalmazott jó néhány dátumnál egyebet. E dátumok sora több évvel ezelőtt kezdődött, de megfigyeltem, hogy a följegyzések körülbelül egy éve hirtelen megszüntek. Itt-ott kurta megjegyzés fűződött a dátumhoz, rendesen nem több ez egy szónál: „kettős”; e szó talán hatszor fordult elő több száz följegyzés között, egyszer pedig, még a lista elején, felkiáltó jelektől követve: „teljes kudarc!” Mindez, akárhogy sarkallta is kíváncsiságomat, kevés határozottat mondott. Itt van egy üvegcse, valami folyadékkal, egy papír valami porral, és följegyzések egy kísérletsorozatról, amely – mint Jekyll doktor sok más kutatása – semmi gyakorlati célra nem vezetett. Hogy e tárgyak házamba kerültek – vajon hogyan érintheti ez akár becsületét, akár épségét, akár életét az én hóbortos kollégámnak? Ha a küldönce eljöhet egyik helyre, miért nem mehet a másikra? És még feltéve, hogy van is valami akadály, miért kell az én házamban titkon fogadni azt az urat? Minél tovább gondolkoztam, annál inkább meggyőződtem arról, hogy elmezavarttal van dolgom; aludni küldtem ugyan a cselédeimet, de biztonság kedvéért megtöltöttem egy régi revolvert.
(R. L. Stevenson: Doktor Jekyll és Mr. Hyde különös esete)